Az én Rómám

Róma az örök város. Egy káprázatos, sürgő-forgó színfolt, ahol megelevenül a történelem. Négy napot töltöttünk el itt március elején, és igyekeztünk minden pillanatot maximálisan kiélvezni, minden impulzust magunkba szívni. Íme egy kis szeletet az én kedvenc helyszíneimből és élményeimből:

Trevi kút

A mi legelső utunk a Trevi-kúthoz vezetett (hova máshova?!). A szökőkút amúgy is lehengerlő látvány, de mivel teljes restaurálása tavaly ősszel fejeződött be, ezért most még csodásabb! Hófehér kő és égszínkék víz. Szinte láttam magam előtt a La Dolce Vita felejthetetlen jelenetét…

róma4

 Trastevere negyed

Aki Rómába látogat, semmiképpen se hagyja ki a Trastevere negyedet! Ide már egy kicsit kiadósabb sétával lehet eljutni a centrumból, de ez a város legbohémebb része. Olyan, amilyennek elképzeltem Rómát, mielőtt a saját szememmel is láthattam volna: macskaköves, kacskaringózó kis utcák, borostyánnal benőtt házfalak, jobbnál-jobb éttermek egymás hegyén-hátán, és vidám, hangos emberek mindenütt. Itt leültünk egy késői ebédre a rendkívül pörgős Ombre Rosse bisztró egyik éppen felszabaduló kültéri asztalához. A pincérek fel-alá rohangálnak, nagyon hangosak, nagyon jókedvűek, és rendkívül jópofák voltak. Az ételek frissek, és kevés fűszerezéssel is iszonyatosan finomak. Szerintem az olasz konyha kiválósága legfőképpen ebben rejlik. Bár a felszolgáló a nagy rohangálás közepette kétszer is elfelejtette a rendelésünket, majd nem azt a salátát hozta, amit választottam, és többszöri kérés után kaptuk csak meg végre a számlát, mégsem tudtunk rá haragudni, hiszen nagyon kedves volt, és nem siettünk sehova. Így hát idegeskedés helyett inkább felvettük a helyi mentalitást, és várakozás közben bámészkodva elmerültünk az utca forgatagában. Végül kaptunk egy kis ajándék süteményt, és 2 kör limoncellot is engesztelésképpen.

Colosseum és Forum Romanum

A rengeteg (tényleg RENGETEG!!) turista miatt a látványosságoknál végtelen sorok kígyóznak, ezért ha nem akarjuk a vakációnkat sorbaállással tölteni, tanácsos elővételes belépőjegyeket venni, még akkor is, ha ezeknek az ára jóval borsosabb, mint a helyszínen váltott belépőké. Mi is így tettünk, így a “skip the line” ticketjeinkkel a zsebünkben hamar bejutottunk mindenhova.

A Colosseum (eredeti nevén Amphiteatrum Flavium) egy hatalmas szórakoztató komplexum volt, és i.sz. 80-ban került felavatásra, amikor is 100 napon át tartó ünnepséget tartottak, és 5.000 vadállat lemészárlásával avatták fel. Kb. 50.000 ember befogadására volt képes az építmény, és elsősorban gladiátor harcokat tartottak benne, de arra is volt példa, hogy tengeri csatákat rendeztek. Ekkor vízzel árasztották el az arénát és valósághű hajómodelleket építettek, ezekkel folytak a csaták. Szinte láttam magam előtt az őrjöngő nézők hadát, és a csatatéren életre-halálra küzdő gladiátorokat.

róma3

A Colosseum mellett pár lépésre helyezkedik el a Forum Romanum, ami az antik város szíve volt. Mi komplex jegyet vásároltunk, mellyel mindkét látványosságot egymás után megnézhettük. Mivel az időjárás is kegyes volt hozzánk aznap (az előrejelzés ellenére nem esett az eső), ezért nagyon kellemes volt végigjárni a történelmi romokat, ahol egykoron Julius Caesar, Augustus, és Nero is lépkedett. Feledhetetlen látvány Titus császár diadalíve, Romulus temploma, az ókori római szenátusi Curia, vagy a Vesta szüzek háza.

róma6

Campidoglio és Santa Maria in Aracoeli templom

A Campidoglio, vagyis a Capitolium tér a város 7 dombja közül a leghíresebbre épült. A tér jelenlegi arculata Michelangelónak köszönhető, és itt található a Capitolium Múzeum, ahol például a Romolust és Rémust megörökítő bronzszobrot is őrzik.

Innen aztán csak néhány lépésre található egy meredek lépcső, ami a Santa Maria in Aracoeli (Szűz Mária az égi oltáron) templomhoz vezet. Ez kívülről egy teljesen dísztelen épület, mégis érdemes bemenni (a belépés ingyenes), mert itt őrzik egy kis kápolnában a Santo Bambino (Gyermek Jézus) szobrot, melynek csodás erőt tulajdonítanak, és a világ minden részéből küldenek neki segélykérő leveleket. A legenda szerint a szobrot a 15. században a  Getszemáni-kert egyik olajfájából faragta Jeruzsálemben egy ferences barát, majd egy angyal festette meg az arcát, miközben a barát aludt.

Vatikán, Vatikáni Múzeum, Szent Péter-bazilika

A Vatikánhoz a belvárosból érdemes metróval menni, mert ide már komolyabb sétával lehetne csak eljutni. Mi legelőször a Vatikáni Múzeumba mentünk, ahol ismét csak jó hasznát vettük az előre megvásárolt (és a sima helyszíni jegy majdhogynem duplájába kerülő) jegyünknek, mellyel a kígyózó sort megkerülve rögtön bemehettünk. Erre a programra jó rászánni egy fél napot is, mert rengeteg a látnivaló. Nekem a legjobban a képtár tetszett, melyben többek közt Michelangelo, Raffaello, és Bernini műveit is meg lehet tekinteni. A végére hagytuk a Sixtus-kápolnát, melybe a múzeumon át lehet bemenni, és ami ott tárul az ember szeme elé, az egészen lélegzetelállító. Az itt található méltán híres mennyezetfreskó Michelangelo műve, melyet 1508 és 1512 között készített, és bibliai jeleneteket, prófétákat, és szibillákat ábrázol. Bár hömpölyög a turista-tömeg, de érdemes kivárni, hogy a fal mentén lévő székek egyike felszabaduljon, hogy leüljünk és pár percig némán végignézzük az egész művet.

A múzeum után a Szent Péter-bazilikába mentünk, ahova bár ingyenes a belépés, a biztonsági ellenőrzések miatt mégis kb. fél óra bejutni. Nagyon szerencsésnek érezhettük magunkat, ugyanis nyitva volt a szent kapu (porta sancta), melyet kizárólag a jubileumi szent években nyitnak meg, amúgy zárva tartanak, sőt, be is falaznak. Aki átlépi a szent kaput, arra a katolikus hit szerint rászáll a pápa áldása, és segít felfedezni az Úr irgalmasságát.

A bazilika a világ legnagyobb katolikus temploma, melyben a reneszánsz és a barokk stílus egyaránt fellelhető. Ide belépve a jobb oldalon egy kápolnában találjuk Michelangelo magasztos Piatá­ját, mely azt ábrázolja, ahogyan a Szűz ölében ringatja a megfeszített Krisztus testét. Hihetetlenül csodálatos alkotás. Az egyik legszebb mű, amit valaha saját szememmel láthattam.

róma10

A végén aztán gyalog (!!!) felmentünk a Szent Péter-bazilika tetejére, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílt a városra.

róma2

Ha Rómában vagy, élj úgy, mint a rómaiak!

Utazásaim során a legjobban azokat a programokat és helyszíneket kedvelem, melyek során belekóstolhatok a helyiek szokásaiba és életébe. A Via Cola di Rienzo az egyik olyan bevásárlóutca Rómában, ahol kevés turistával találkozik szembe az ember. Itt a nemzetközi márkákat kínáló üzletek közt sok helyi butik is van. Mi inkább csak nézelődtünk, és apróbb ajándékokat vásároltunk, ugyanis a magyar pénztárcához mérve az árak nem éppen barátiak. Itt több olyan kis hentesbolt is található, ahol sajtokat és egyéb friss árut (salátát, tengergyümölcseit, olíva bogyót, stb.) kínálnak, és helyben készített piadinit is lehet vásárolni, majd egy pultnál elfogyasztani. Nagyjából 5-6 euróért fejenként be lehet lakmározni, és minden ínycsiklandóan finom.

Ha már a gasztronómiai élvezeteknél tartunk, Róma egyik topp éttermébe, az Osteria del Sostegno-ba  is volt szerencsénk ellátogatni, ugyanis némi bennfentes segítséggel (egy Rómában élő barát közbenjárásával) asztalt foglaltunk vacsorára. Ez a Pantheontól pár lépésre, egy mellékutcában található étterem házias, római konyhájával, és friss, elsőosztályú hozzávalóival igazi kis gyöngyszem. Nagyon nehéz bejutni, még a foglalásunk ellenére is kb. fél órát vártunk az asztalunkra, és a bejárat előtt sorba verődve várakoztak az emberek, hogy ehessenek egy jót. A hely igen apró, és nem könnyű megtalálni, mégis helyi hírességek látogatják rendszeresen. Aki itt jár, mindenképpen kóstolja meg a “Cacio e Pepe-t”!

róma7

Egy másik jó kis bár a Pepy’s Bar a Barberini téren. Ide többször is betértünk ottlétünk alatt, mivel közel volt a szállásunkhoz. Bár az ételek és az italok itt inkább középszerűek, de a járdára kitett kétszemélyes asztalkáktól a forgalmas tér közepén álló Fontana del Tritone szökőkúttal találjuk szemben magunkat. Lenyűgöző élmény elveszni az esti forgatag látványában egy pohár Aperol Spritz szürcsölése közben.

róma16

Senki ne hagyja ki a Pantheont, az Angyalvárat, a Spanyol lépcsőt (mikor mi ott voltunk sajnos pont felújítás alatt állt), és a Via Del Corsot se!

Csók,

M.L.

Advertisements

Neked mi a véleményed? Szólj hozzá!

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s